Tökmag

Belekezdtem az évbe, fogtam egy kis könyvet, mondom magamban: olvasok egyet. És ezt olvastam:

John Maxwell Coetzee - Michael K. élete és kora

Elég gyorsan végeztem, de meg-meg álltam, mikor az alkalom adta. Lehetne idézni a könyvből vagy valami vacak közhelyeket írni, de inkább nem. 

Biztos vannak úgy mások is, hogy le kellene tenni ezt az egész hóbelevancot, a civilizációt a sarokba, és azt mondani hogy köszi szépen ennyi volt. Megleszek én magam is, csak találjak egy darabot ezen a nagy földgolyón és hagyjanak békén. Nem kérek belőle, köszönöm, mondja az ember és már menne is. 

Na, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis mi az a cucc, ami pont elég, mi az a felelősség amit még egy kicsit viszünk, és aztán így tovább. És a könyvben van egy ember, aki embernek sem éppen egész, ha innen-onnan jól megnézzük, de mégiscsak egy ember és elindul. Megy az ember és történnek a dolgok. 

Van itt ez az utazás-toposz, ezt is bele lehet hozni a történetbe, bele lehet elemezni, meg sok más mindent is. Ez is csak egy olyan hagyma, amiről lehúzol egy héjat és az is hagyma amit levettél és az is ami marad. Itt most nem hagyma van hanem tök, tökök és kert - így hát az Éden is adja magát mint párhuzam. Jó sokat tudnék még erről magyarázkodni, de nem illene erről a jó könyvről valami hülyeséget írni. 

Nagyon klassz könyv, jól indult az év. 

A rajz az enyém, csak így szerényen, de nem most rajzoltam hanem vagy 20 éve. Pont jó a történethez. 

Érezzétek magatokat JÓB-ban...

Azaz: Az élet nem habostorta - írta azt az Úr vala egykoron.

Néha kicsit anakronizmusnak érzem ha bibliai történetet hozok fel példának mai élethelyzethez, de aztán rájövök hogy jobbat úgysem találok. Ez lehet rám nézve szegénységi bizonyítvány vagy a Biblia tökéletességének újabb bizonyítéka - tessék eldönteni szabadon.

Az élet megpróbáltatás, és kiderül hogy bizony az indulásnál nem ígértek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket. És lőn. Jób könyve megmondja mi a helyzet, kertelés nélkül.

Na de miért pont Jób? Az istenfélő Jób? Fizeti az adót, eljár szülői értekezletre, szelektíven gyűjti a szemetet - erre megveri az Úr: a vagyonát elveszti, sőt a családját, az egészségét és még ki tudja mit, talán még BAR listára is teszik. Nagyon jó ez a könyv. Nagyon jó olvasni, ahogyan Isten becsületes szolgája az ördög prédája lesz, és mégsem keres kifogásokat - most majdnem azt írtam, hogy nem kezd zsidózni, de azt már azért mégse. Szóval nem keres kifogásokat, nem fogja a szomszédra, a nemzetközi helyzetre és azt sem hagyja hogy a barátai tömjék tele fejét ilyesmikkel.

Aztán mostanában - amiért eszembe jutott Jób - megint történnek kemény dolgok. Kemény lett a világ, mármint itt Európában is, mert máshol azért már korábban is jól rátenyerelt a sors pár embertársunkra. Most már mi is kérdezzük: Miért pont itt? Miért pont én? Miért pont te, vagy miért pont mi? Pont azért amiért Jób.

Jób elhordozza becsülettel a sorsát, azt ami az övé, azt ami az ő egyéni élethelyzete. Mindent elvehetnek tőle, de azt hogy neki mi a válasza minderre, azt nem. Megmarad a jóbi hozzáállása, megmarad az ahogyan ezzel együtt él és túlél.

...de érdemes végigolvasni a könyvet. Minden könyvet érdemes végigolvasni, hogy aztán megtudjuk: "Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. Jób öregen és az élettel betelve halt meg."

Öt éve

Öt éve hunyt el.

...aranyat, tömjént, mirrhát

Karácsony, egyre kevesebb csengőszóval. Ja nem is, okostelefonos reklámban csengettyűznek az emberek. Szentimentális és/vagy hatásvadász leszek most. Egyre nehezebb kibontani a magot, azt ami Karácsony maradt, valahogy dickensileg. Ez már kezd elég olcsó és hatásvadász lenni, szóval folytathatom. Minden karácsonyfa alatt ki akarom csomagolni ezt is, meg akarom kapni ezt az ajándékot, magamtól.



Meg lehet mondani, hogy mi is az a Karácsony? Lehet hogy nem tisztán keresztény, van benne pogány, van benne műanyag. Azt gondolom, hogy az igazi ünnepek teszik a hétköznapokat igazi hétköznapokká. Ha megtalálom és megélem az ünnepet, meg tudom élni az év többi napját is. Meg akarom élni azt amit az ünnep adott, hogy napról napra tovább lehessen építkezni abból amit összeszedtem az ünnepek alatt. Akkor nem lesz üres ajándék, és nem hiányzik a fa sem, ha esetleg hiányzik. De azért legyen fa, faállítás, kőművesdekoltázs. Jöhet a kaja 's tévé közben pulóverpróbálgatás. (lásd. ajipulcsi)

Na, de legyünk komolyak. Lehet azt mondjuk, könnyű volt három királynak, vagy napkeleti bölcsnek, aranyat, tömjént és mirrhát ajándékozni. Hallották hogy megszületett a Megváltó és megnézték mi van az almáriumban, akadt ez-az. Arany, tömjén, mirrha.

Elképzelem azt a Karácsonyt amikor úgy adunk ajándékot valakinek, mint egy király, vagy egy bölcs. Odamegy a bölcs valakihez és megajándékozza a benne megszülető Jézust. Szerintem minden évben megszületik, mindenkiben. A bölcs bőkezű, mint egy király: aranyat ad - lelki gazdagságot, tömjént ad - a szentlélek érintését, mirrhát - tisztaságot és egy kis örökkévalóságot. Hozni valamit magunknak és vinni másnak is. Valami gondolatot elültetni, vagy egy érzést, pár hétre vagy pár évre, hogy kitartson.

Jó lenne mindig bölcsen adni.

Na, hol is vannak a díszek?

Ízek, imák..... és a végén megszerelnek.

Mozi, Julia Roberts utazik. Utaztat bennünket New Yorkból Olaszországba, Indiába és Balira. Olvasom hogy túl nagy lépték ez, túl sok ahhoz hogy elég mély legyen. Ne legyen. Legyenek csak megszokott hűtőmágnes-bölcsességek, legyen elég felszínes ahhoz hogy élvezni lehessen.

Elég felszínes ahhoz hogy bárki ránézzen és azt lásson bele amit akar, ez a film egy tipikus Rorschach-teszt. Egy jól kitalált tintafolt ahhoz hogy az ember magába nézzen.

török gyerek megírta, magyar gyerek fordítja

Találtam valami érdekeset. Verseket. Már önmagában a vers is érdekes, a rám találása. Én magyar nemes vagyok - nem írok és nem olvasok: verseket. Ha igen, akkor is alig- mentségemre legyen mondva, az írást is meghagyom a mindenre elszántaknak és olvasni sem célirányosan, inkább belebotolva. Középiskolában nem szerettették meg velem a verseket, ha lett is volna valami említésemre méltó, akkor elemezni kellett. Nem úgy ahogyan én gondoltam, hanem ahogyan más. Attól azért Ady, Radnóti, Kosztolányi megfogott, és sajnos én elengedtem őket.

(Sajnálom, de ez van, vannak kedvencek, de csak ritkán találnak rám, mentségemre legyen mondva a blogban is van vagy két verses post, ami jó arány. Jellemez az ismerősi köröm zöme- köszönik de ők sem olvasnak verseket. )

Azért néha mégis. Nem úr ha nem pazar, így néha hagyom magam verseltetni. És találtam is valami érdekeset. A XI. századi perzsa csillagász (a nevét jelentősen rövidítem) Omar Khayyam négysorosait, rubáit. A verseket egy Edward Fitzgerald nevű angol költő révén ismerte meg Európa a XIX. században, aztán (ki más?) Szabó Lőrinc fordította magyarra.

Szabó Lőrinccel az a helyzet, hogy nem tudom Shakespeare-ben Williamet szeretem-e vagy Szabó Lőrincet. Ez lehet valami szentségtörés, vagy egyszerűen szegénységi bizonyítvány hogy nem angolul olvasom a szonetteket. Színdarabban meg hát ott van Arany és Vörösmarty is mint "fordító", és már már el is lehet merülni a XIX. század ízes nyelvében. Olyan magyar szavakra lehet találni amikről nem is gondolná az ember hogy vannak, vagy arra sem gondolnék hogy egymás mellett megférnek. Minthogy " a lélegzet szegény", "felelni bőkezű", "arca szinte havat jósol a combjai tövébe". Így az hogy "fordító" egy kicsit szegényes megfogalmazás.

És itt van amiről beszéltem - már önmagában az is érdekes ahogyan az angol ezt megtalálta, majd aztán Szabó Lőrinc is. Érdekes versek, elsőre furcsák, van bennük bizonyos sor- és időrend és igyekeznek valami tanulsággal szolgálni - az egészben azért van jóadag középkori hangulat - tornából aki fel van mentve ne is olvasson belőle. Sportos kultúrosoknak érdekes utazás azonban. Kicsit fűszeres arab éjszaka, borok, szép lányok öle, filozofálás az életről. Ilyesmi:

XIV.

Nézd hogy nevet a nyíló rózsa rád
"sietek élni" - mondja " szép világ,
mert selyem erszényem felhasad és
a kert sarába önti aranyát."

XV.

Kiknek Istenük volt a sárga mag
s aki aranyát szórni tudta csak,
nem váltak oly sárrá, hogy érdemes
volna kiásni földi porukat!

és az egyik kedvencem:

LXXXV.

S a másik - "Láttad, hogy morcos fiúk
széttörnék édes, mézes poharuk?
Utólagos dühében, azt hiszem
tán az sem zúz szét, aki maga gyúrt."


Nem. Elemezni nem fogok:) Az már valóban túlzás lenne, ennyi még belefér.

aludj csak, én álmodom

Veszélyes játékra hív Christopher Nolan - ha megvesszük a mozijegyet, már benne is vagyunk az álomcsapdában. Nem muszáj belegondolni mélyen, elég ha mondjuk két-három réteget lefejtünk a moziról, már akkor is fogyasztható az Inception. Megfogadtam, hogy én is csak ezt teszem, de áldozata lettem az incepciónak, a gondolat gyökere már az agyamban van.

Nem a spanyolviasz feltalálásával állunk szemben, nem az a lényeg - egy olyan ősi félelem, kétség és kivédhetetlen ismeretlen az alapgondolat mint pl. az ahogyan a mélyből egy cápa a bokánkba harap. Ugyanezért lesz ez egy olyan film amiről kénytelenek vagyunk beszélgetni a barátainkkal, mert persze mindenkinek van egy "ismerőse" aki valamit nem értett meg a filmben.

Dicaprio segít Nolannak és Nolan segít Dicaprionak, hogy teljes legyen az illúziónk. Skatulyák ide vagy oda - megjegyzem hogy Dicaprio kb. annyiban azonos a Titanic-kal, mint Pelé a Santos úttörőcsapával. Vak aki ezt nem veszi észre. Elég eszelős ahhoz, hogy hihető legyen, ugyanúgy mint pl. a Viharszigetben és lehetne még sorolni.

Veszélyes játékra hív Christopher Nolan - játsszunk az agyunkkal, egymáséval. Olyan könnyű gondolatokkal zsonglőrködik, mint: mi a valóság? mi az idő? létezik-e szubjektumon kívüli világ, vagy önmaga az észlelés hozza létre a világot? Tetszés szerint mindenki behozhatja önmaga kétségeit vagy titkait és a sor szabadon folytatható.

Nem, nincs ebben semmi új, nem is állította ezt senki. Kb. huszonnégy évszázados kínai történetet olvastam egy Csuang-ce nevű halandóról aki álmodott. Álmodott mint bármelyikünk. " Azt álmodtam, hogy lepke vagyok, amely a levegőben repked és semmit sem tud Csuang-ceről" Ez volt az álom egy pillanata. Amikor felébredt akkor nem tudta, hogy ő most Csuang-ce aki álmában lepkének vélte magát, vagy egy lepke aki embernek képzeli magát. Ez az ébredés pillanata. Egy-egy pillanat és egy-egy lehetséges valóság vagy lehetséges igazság. Kiszolgáltatottak vagyunk mert az észlelésre bízzuk magunkat - ha látunk valamit, tudjuk hogy létezik, ha nem látunk valamit és valaki mesél egy bizonyos tájról vagy annak egy eleméről akkor képzeletünkre bízzuk magunkat és a gondolataink hozzák létre azt a világot - egy lehetséges virtuális világot, amit még esetlegesen személyekkel vagy érzésekkel is benépesítünk.

Az észlelés valósága vagy a valóság észlelése az életünk?

Hol húzzunk határt akkor valóság és álom között, valóságnak hitt öntudatunk lehet-e bizonyos szintje álmoknak? Az álomfejtést lehet akár valóságmegfejtésnek definiálni és át lehet értékelni minden metafizikai bizonyosságunkat.

Könnyű történet és nehéz, mert mindenki annyit magyaráz bele, amennyit csak akar vagy tud. Lehet az idő fogalmát is boncolgatni, mi az a most? Meddig tart és mikor kezdődött, és mikor lesz belőle a lesz? A filmben az idő fogalma is relatív, kvázi az idő mint abszolút fogalom tagadása - hiszen az idő is az egyén észlelése. Az egyik síkon három perc, a másik egyén síkján már három hét, és lesz egy olyan szint ahol már harminc év - egy másik szubjektum érzékelése (álma) alapján. A most az most van, egy adott pillanat - ha felosztjuk akkor az már valami kezdet és vég tehát nem most hanem benne van a múlt és a jövő is. Ha nem oszthatjuk fel, akkor viszont nincs egységes időfolyam, csak a sok most viszonylagossága van. Itt megint belefutok a teknősbékás paradoxonba, ami már önmagában sem volt könnyű falat:)

Az álmok szintje önmagában sem könnyen emészthető világ - és gyilkos a következtetés is, ami a valóságot mintegy álomnak fogja fel. Az álomban nem lehet meghalni - ha meghalsz felébredsz, és ezt nem a filmből tudtuk meg.

Senki nem halt még meg álmában - és senki nem ébredt még fel az életéből.

Azt sem a filmből tudtuk meg, hogy az álmom minden szereplője én vagyok - ezek a szereplők a filmben projekciók, és logikus hogy az álmodó agyunk csak saját anyagból tud dolgozni. Ha valós személyt jelenít meg az álmunkban, azt is a saját észleléseinkből gyúrja össze és a vele kapcsolatos érzéseink ( vágyaink, félelmeink) jellemzik.

Veszélyes játékra hívott Christopher Nolan - de megérte. Megértettem a filmet és megértettem a benne rejlő kihívást is. Gondolkodj velem, játszd újra azt amit eddig az életedről és a környezetedről hittél.

Szép álmokat, vagy jó reggelt - tetszés szerint lehet választani:)