2010. december 29., szerda

...aranyat, tömjént, mirrhát


Karácsony, egyre kevesebb csengőszóval. Ja nem is, okostelefonos reklámban csengettyűznek az emberek. Szentimentális és/vagy hatásvadász leszek most. Egyre nehezebb kibontani a magot, azt ami Karácsony maradt, valahogy dickensileg. Ez már kezd elég olcsó és hatásvadász lenni, szóval folytathatom. Minden karácsonyfa alatt ki akarom csomagolni ezt is, meg akarom kapni ezt az ajándékot, magamtól.



Meg lehet mondani, hogy mi is az a Karácsony? Lehet hogy nem tisztán keresztény, van benne pogány, van benne műanyag. Azt gondolom, hogy az igazi ünnepek teszik a hétköznapokat igazi hétköznapokká. Ha megtalálom és megélem az ünnepet, meg tudom élni az év többi napját is. Meg akarom élni azt amit az ünnep adott, hogy napról napra tovább lehessen építkezni abból amit összeszedtem az ünnepek alatt. Akkor nem lesz üres ajándék, és nem hiányzik a fa sem, ha esetleg hiányzik. De azért legyen fa, faállítás, kőművesdekoltázs. Jöhet a kaja 's tévé közben pulóverpróbálgatás. (lásd. ajipulcsi)

Na, de legyünk komolyak. Lehet azt mondjuk, könnyű volt három királynak, vagy napkeleti bölcsnek, aranyat, tömjént és mirrhát ajándékozni. Hallották hogy megszületett a Megváltó és megnézték mi van az almáriumban, akadt ez-az. Arany, tömjén, mirrha.

Elképzelem azt a Karácsonyt amikor úgy adunk ajándékot valakinek, mint egy király, vagy egy bölcs. Odamegy a bölcs valakihez és megajándékozza a benne megszülető Jézust. Szerintem minden évben megszületik, mindenkiben. A bölcs bőkezű, mint egy király: aranyat ad - lelki gazdagságot, tömjént ad - a szentlélek érintését, mirrhát - tisztaságot és egy kis örökkévalóságot. Hozni valamit magunknak és vinni másnak is. Valami gondolatot elültetni, vagy egy érzést, pár hétre vagy pár évre, hogy kitartson.

Jó lenne mindig bölcsen adni.

Na, hol is vannak a díszek?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése