Tökmag

Belekezdtem az évbe, fogtam egy kis könyvet, mondom magamban: olvasok egyet. És ezt olvastam:

John Maxwell Coetzee - Michael K. élete és kora

Elég gyorsan végeztem, de meg-meg álltam, mikor az alkalom adta. Lehetne idézni a könyvből vagy valami vacak közhelyeket írni, de inkább nem. 

Biztos vannak úgy mások is, hogy le kellene tenni ezt az egész hóbelevancot, a civilizációt a sarokba, és azt mondani hogy köszi szépen ennyi volt. Megleszek én magam is, csak találjak egy darabot ezen a nagy földgolyón és hagyjanak békén. Nem kérek belőle, köszönöm, mondja az ember és már menne is. 

Na, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis mi az a cucc, ami pont elég, mi az a felelősség amit még egy kicsit viszünk, és aztán így tovább. És a könyvben van egy ember, aki embernek sem éppen egész, ha innen-onnan jól megnézzük, de mégiscsak egy ember és elindul. Megy az ember és történnek a dolgok. 

Van itt ez az utazás-toposz, ezt is bele lehet hozni a történetbe, bele lehet elemezni, meg sok más mindent is. Ez is csak egy olyan hagyma, amiről lehúzol egy héjat és az is hagyma amit levettél és az is ami marad. Itt most nem hagyma van hanem tök, tökök és kert - így hát az Éden is adja magát mint párhuzam. Jó sokat tudnék még erről magyarázkodni, de nem illene erről a jó könyvről valami hülyeséget írni. 

Nagyon klassz könyv, jól indult az év. 

A rajz az enyém, csak így szerényen, de nem most rajzoltam hanem vagy 20 éve. Pont jó a történethez.