Érezzétek magatokat JÓB-ban...

Azaz: Az élet nem habostorta - írta azt az Úr vala egykoron.

Néha kicsit anakronizmusnak érzem ha bibliai történetet hozok fel példának mai élethelyzethez, de aztán rájövök hogy jobbat úgysem találok. Ez lehet rám nézve szegénységi bizonyítvány vagy a Biblia tökéletességének újabb bizonyítéka - tessék eldönteni szabadon.

Az élet megpróbáltatás, és kiderül hogy bizony az indulásnál nem ígértek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket. És lőn. Jób könyve megmondja mi a helyzet, kertelés nélkül.

Na de miért pont Jób? Az istenfélő Jób? Fizeti az adót, eljár szülői értekezletre, szelektíven gyűjti a szemetet - erre megveri az Úr: a vagyonát elveszti, sőt a családját, az egészségét és még ki tudja mit, talán még BAR listára is teszik. Nagyon jó ez a könyv. Nagyon jó olvasni, ahogyan Isten becsületes szolgája az ördög prédája lesz, és mégsem keres kifogásokat - most majdnem azt írtam, hogy nem kezd zsidózni, de azt már azért mégse. Szóval nem keres kifogásokat, nem fogja a szomszédra, a nemzetközi helyzetre és azt sem hagyja hogy a barátai tömjék tele fejét ilyesmikkel.

Aztán mostanában - amiért eszembe jutott Jób - megint történnek kemény dolgok. Kemény lett a világ, mármint itt Európában is, mert máshol azért már korábban is jól rátenyerelt a sors pár embertársunkra. Most már mi is kérdezzük: Miért pont itt? Miért pont én? Miért pont te, vagy miért pont mi? Pont azért amiért Jób.

Jób elhordozza becsülettel a sorsát, azt ami az övé, azt ami az ő egyéni élethelyzete. Mindent elvehetnek tőle, de azt hogy neki mi a válasza minderre, azt nem. Megmarad a jóbi hozzáállása, megmarad az ahogyan ezzel együtt él és túlél.

...de érdemes végigolvasni a könyvet. Minden könyvet érdemes végigolvasni, hogy aztán megtudjuk: "Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. Jób öregen és az élettel betelve halt meg."