Találtam valami érdekeset. Verseket. Már önmagában a vers is érdekes, a rám találása. Én magyar nemes vagyok - nem írok és nem olvasok: verseket. Ha igen, akkor is alig- mentségemre legyen mondva, az írást is meghagyom a mindenre elszántaknak és olvasni sem célirányosan, inkább belebotolva. Középiskolában nem szerettették meg velem a verseket, ha lett is volna valami említésemre méltó, akkor elemezni kellett. Nem úgy ahogyan én gondoltam, hanem ahogyan más. Attól azért Ady, Radnóti, Kosztolányi megfogott, és sajnos én elengedtem őket.
(Sajnálom, de ez van, vannak kedvencek, de csak ritkán találnak rám, mentségemre legyen mondva a blogban is van vagy két verses post, ami jó arány. Jellemez az ismerősi köröm zöme- köszönik de ők sem olvasnak verseket. )
Azért néha mégis. Nem úr ha nem pazar, így néha hagyom magam verseltetni. És találtam is valami érdekeset. A XI. századi perzsa csillagász (a nevét jelentősen rövidítem) Omar Khayyam négysorosait, rubáit. A verseket egy Edward Fitzgerald nevű angol költő révén ismerte meg Európa a XIX. században, aztán (ki más?) Szabó Lőrinc fordította magyarra.
Szabó Lőrinccel az a helyzet, hogy nem tudom Shakespeare-ben Williamet szeretem-e vagy Szabó Lőrincet. Ez lehet valami szentségtörés, vagy egyszerűen szegénységi bizonyítvány hogy nem angolul olvasom a szonetteket. Színdarabban meg hát ott van Arany és Vörösmarty is mint "fordító", és már már el is lehet merülni a XIX. század ízes nyelvében. Olyan magyar szavakra lehet találni amikről nem is gondolná az ember hogy vannak, vagy arra sem gondolnék hogy egymás mellett megférnek. Minthogy " a lélegzet szegény", "felelni bőkezű", "arca szinte havat jósol a combjai tövébe". Így az hogy "fordító" egy kicsit szegényes megfogalmazás.
És itt van amiről beszéltem - már önmagában az is érdekes ahogyan az angol ezt megtalálta, majd aztán Szabó Lőrinc is. Érdekes versek, elsőre furcsák, van bennük bizonyos sor- és időrend és igyekeznek valami tanulsággal szolgálni - az egészben azért van jóadag középkori hangulat - tornából aki fel van mentve ne is olvasson belőle. Sportos kultúrosoknak érdekes utazás azonban. Kicsit fűszeres arab éjszaka, borok, szép lányok öle, filozofálás az életről. Ilyesmi:
XIV.
Nézd hogy nevet a nyíló rózsa rád
"sietek élni" - mondja " szép világ,
mert selyem erszényem felhasad és
a kert sarába önti aranyát."
XV.
Kiknek Istenük volt a sárga mag
s aki aranyát szórni tudta csak,
nem váltak oly sárrá, hogy érdemes
volna kiásni földi porukat!
és az egyik kedvencem:
LXXXV.
S a másik - "Láttad, hogy morcos fiúk
széttörnék édes, mézes poharuk?
Utólagos dühében, azt hiszem
tán az sem zúz szét, aki maga gyúrt."
Nem. Elemezni nem fogok:) Az már valóban túlzás lenne, ennyi még belefér.
(Sajnálom, de ez van, vannak kedvencek, de csak ritkán találnak rám, mentségemre legyen mondva a blogban is van vagy két verses post, ami jó arány. Jellemez az ismerősi köröm zöme- köszönik de ők sem olvasnak verseket. )
Azért néha mégis. Nem úr ha nem pazar, így néha hagyom magam verseltetni. És találtam is valami érdekeset. A XI. századi perzsa csillagász (a nevét jelentősen rövidítem) Omar Khayyam négysorosait, rubáit. A verseket egy Edward Fitzgerald nevű angol költő révén ismerte meg Európa a XIX. században, aztán (ki más?) Szabó Lőrinc fordította magyarra.
Szabó Lőrinccel az a helyzet, hogy nem tudom Shakespeare-ben Williamet szeretem-e vagy Szabó Lőrincet. Ez lehet valami szentségtörés, vagy egyszerűen szegénységi bizonyítvány hogy nem angolul olvasom a szonetteket. Színdarabban meg hát ott van Arany és Vörösmarty is mint "fordító", és már már el is lehet merülni a XIX. század ízes nyelvében. Olyan magyar szavakra lehet találni amikről nem is gondolná az ember hogy vannak, vagy arra sem gondolnék hogy egymás mellett megférnek. Minthogy " a lélegzet szegény", "felelni bőkezű", "arca szinte havat jósol a combjai tövébe". Így az hogy "fordító" egy kicsit szegényes megfogalmazás.
És itt van amiről beszéltem - már önmagában az is érdekes ahogyan az angol ezt megtalálta, majd aztán Szabó Lőrinc is. Érdekes versek, elsőre furcsák, van bennük bizonyos sor- és időrend és igyekeznek valami tanulsággal szolgálni - az egészben azért van jóadag középkori hangulat - tornából aki fel van mentve ne is olvasson belőle. Sportos kultúrosoknak érdekes utazás azonban. Kicsit fűszeres arab éjszaka, borok, szép lányok öle, filozofálás az életről. Ilyesmi:
XIV.
Nézd hogy nevet a nyíló rózsa rád
"sietek élni" - mondja " szép világ,
mert selyem erszényem felhasad és
a kert sarába önti aranyát."
XV.
Kiknek Istenük volt a sárga mag
s aki aranyát szórni tudta csak,
nem váltak oly sárrá, hogy érdemes
volna kiásni földi porukat!
és az egyik kedvencem:
LXXXV.
S a másik - "Láttad, hogy morcos fiúk
széttörnék édes, mézes poharuk?
Utólagos dühében, azt hiszem
tán az sem zúz szét, aki maga gyúrt."
Nem. Elemezni nem fogok:) Az már valóban túlzás lenne, ennyi még belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése