aludj csak, én álmodom

Veszélyes játékra hív Christopher Nolan - ha megvesszük a mozijegyet, már benne is vagyunk az álomcsapdában. Nem muszáj belegondolni mélyen, elég ha mondjuk két-három réteget lefejtünk a moziról, már akkor is fogyasztható az Inception. Megfogadtam, hogy én is csak ezt teszem, de áldozata lettem az incepciónak, a gondolat gyökere már az agyamban van.

Nem a spanyolviasz feltalálásával állunk szemben, nem az a lényeg - egy olyan ősi félelem, kétség és kivédhetetlen ismeretlen az alapgondolat mint pl. az ahogyan a mélyből egy cápa a bokánkba harap. Ugyanezért lesz ez egy olyan film amiről kénytelenek vagyunk beszélgetni a barátainkkal, mert persze mindenkinek van egy "ismerőse" aki valamit nem értett meg a filmben.

Dicaprio segít Nolannak és Nolan segít Dicaprionak, hogy teljes legyen az illúziónk. Skatulyák ide vagy oda - megjegyzem hogy Dicaprio kb. annyiban azonos a Titanic-kal, mint Pelé a Santos úttörőcsapával. Vak aki ezt nem veszi észre. Elég eszelős ahhoz, hogy hihető legyen, ugyanúgy mint pl. a Viharszigetben és lehetne még sorolni.

Veszélyes játékra hív Christopher Nolan - játsszunk az agyunkkal, egymáséval. Olyan könnyű gondolatokkal zsonglőrködik, mint: mi a valóság? mi az idő? létezik-e szubjektumon kívüli világ, vagy önmaga az észlelés hozza létre a világot? Tetszés szerint mindenki behozhatja önmaga kétségeit vagy titkait és a sor szabadon folytatható.

Nem, nincs ebben semmi új, nem is állította ezt senki. Kb. huszonnégy évszázados kínai történetet olvastam egy Csuang-ce nevű halandóról aki álmodott. Álmodott mint bármelyikünk. " Azt álmodtam, hogy lepke vagyok, amely a levegőben repked és semmit sem tud Csuang-ceről" Ez volt az álom egy pillanata. Amikor felébredt akkor nem tudta, hogy ő most Csuang-ce aki álmában lepkének vélte magát, vagy egy lepke aki embernek képzeli magát. Ez az ébredés pillanata. Egy-egy pillanat és egy-egy lehetséges valóság vagy lehetséges igazság. Kiszolgáltatottak vagyunk mert az észlelésre bízzuk magunkat - ha látunk valamit, tudjuk hogy létezik, ha nem látunk valamit és valaki mesél egy bizonyos tájról vagy annak egy eleméről akkor képzeletünkre bízzuk magunkat és a gondolataink hozzák létre azt a világot - egy lehetséges virtuális világot, amit még esetlegesen személyekkel vagy érzésekkel is benépesítünk.

Az észlelés valósága vagy a valóság észlelése az életünk?

Hol húzzunk határt akkor valóság és álom között, valóságnak hitt öntudatunk lehet-e bizonyos szintje álmoknak? Az álomfejtést lehet akár valóságmegfejtésnek definiálni és át lehet értékelni minden metafizikai bizonyosságunkat.

Könnyű történet és nehéz, mert mindenki annyit magyaráz bele, amennyit csak akar vagy tud. Lehet az idő fogalmát is boncolgatni, mi az a most? Meddig tart és mikor kezdődött, és mikor lesz belőle a lesz? A filmben az idő fogalma is relatív, kvázi az idő mint abszolút fogalom tagadása - hiszen az idő is az egyén észlelése. Az egyik síkon három perc, a másik egyén síkján már három hét, és lesz egy olyan szint ahol már harminc év - egy másik szubjektum érzékelése (álma) alapján. A most az most van, egy adott pillanat - ha felosztjuk akkor az már valami kezdet és vég tehát nem most hanem benne van a múlt és a jövő is. Ha nem oszthatjuk fel, akkor viszont nincs egységes időfolyam, csak a sok most viszonylagossága van. Itt megint belefutok a teknősbékás paradoxonba, ami már önmagában sem volt könnyű falat:)

Az álmok szintje önmagában sem könnyen emészthető világ - és gyilkos a következtetés is, ami a valóságot mintegy álomnak fogja fel. Az álomban nem lehet meghalni - ha meghalsz felébredsz, és ezt nem a filmből tudtuk meg.

Senki nem halt még meg álmában - és senki nem ébredt még fel az életéből.

Azt sem a filmből tudtuk meg, hogy az álmom minden szereplője én vagyok - ezek a szereplők a filmben projekciók, és logikus hogy az álmodó agyunk csak saját anyagból tud dolgozni. Ha valós személyt jelenít meg az álmunkban, azt is a saját észleléseinkből gyúrja össze és a vele kapcsolatos érzéseink ( vágyaink, félelmeink) jellemzik.

Veszélyes játékra hívott Christopher Nolan - de megérte. Megértettem a filmet és megértettem a benne rejlő kihívást is. Gondolkodj velem, játszd újra azt amit eddig az életedről és a környezetedről hittél.

Szép álmokat, vagy jó reggelt - tetszés szerint lehet választani:)