Erdélyben jártam, életemben először. (Természetesen nem számolom a régi határmenti benzintúrákat) Nem volt bennem semmiféle romantika a dolog iránt, nem érzem azt hogy oda mint magyarnak el kellett mennem, mostanra alakult úgy. Egyébként sem vagyok zarándok alkat, ami érdekel azt megnézem, nem csinálok érzelmi ügyet belőle.
A kirándulás jól sikerült, nem Székelyföldön voltunk hanem Csernakeresztúrra települt bukovinai székelyek között. Nem ismertem a történetet, de aztán utánaolvastam mi is volt az a mádéfalvi veszedelem, és a kirajzás. A XVIII. században a Habsburg sorozások elleni tiltakozásokat véres megtorlás követte, majd több ezer székely menekült át Moldvába. Hadik András tábornok összegyűjtötte az elmenekült székelyeket és Bukovina öt falujában telepítette le, és több ezer székely "rajzott ki" később a XIX. században és a XX. század elején pl. a Hunyad megyei Csernakeresztúrra is. Na ott voltunk mi.
Abban a faluban egy magyarra kilenc román jut, de azt mondta a házigazdánk hogy kell is annyi. Egyébként az is érdekes ahogyan a székely beszélget, mert meghallgatja amit a másik mond, meggondolja, nem vagdos egymás szavába. Egyébként nincs semmilyen misztikája a dolognak, ugyanolyan emberek mint mi, ugyanolyan gondokkal és örömökkel. Csak pont ott laknak - mi pedig itt. Nem szeretem a magyarabb a magyarnál és a hol lakik az igazi magyar féle ostobaságokat. Ja ha már magyarság - érdekes ahogyan a Hunyadiakhoz viszonyulnak a románok, megítélésük szerint tiszta románok, ergo Mátyás román származású magyar király.
Nem tudom, ennek azért annyira nem jártam utána,( inkább kiolvastam pihenésként Fenimore Cooper-től a Prérit) de Mátyás anyukájáról azért olvastam egy jó sztorit kint, Vajdahunyadon. Vajdahunyad vára érdekes, öröm-móka-kacagás még végigjárni is, mert maga a vár kívülről várszerű, de a belső koncepció érdekes. A termek szerényen vannak berendezve korhű berendezéssel és kérdéses azok hitelessége is, ugyanis az egyik teremben békés egymás mellett élésben tanyázott pallos, számszeríj, zongora, lovagi páncél és sétapálcába rejtett tőr. Ez finoman Rejtőre is utalva egy orosz hússalátáért kiáltott. Történelmi hitelesség helyett azonban egyik teremben feng-shui üzlet, a másikban könyvesbolt, a harmadikban pedig kínai bazár volt. Olvastam viszont egy jó sztorit amibe már az előbb is belekezdtem. Az jó Hunyadi János némi török foglyot gyűjtögetett és azt találta ki hogy három rab ásson kutat a várban. Ha vizet találnak, szabadok - a vár mondanom sem kell nem löszre épült. A rege folytatódik, a törökök véstek és véstek és véstek - egészen 28 méterig. S lőn víz. Eközben jött Nándorfehérvár, Hunyadi meghalt és Szilágyi Erzsébet lett a vár ura, nője. Szilágyi Örzsébet nem tudom hogy ekkor már megírta-e a levelét, de hogy könnyes szívvel nem sírt az biztos, mert azt találta mondani a raboknak hogy vele ugyan nem egyeztek meg semmiben. Nem tudom hogy ez most jogilag hogy volt rendben mert hogy a szóbeli szerződés is szerződés meg minden, de az a lényeg hogy a törökök belevésték a kút aljába hogy "Vizetek lehet, de lelketek nincs" és meghaltak vala. Na az biztos hogy ez egy szép magyar történet. Magyarul persze csak elvétve volt valami kiírva, pl. az hogy WC.
A szépséget és a velőt mégis a végére hagyom. A lányom egy kicsit elmerült a helyi tinédzser életben és aztán leadta nekem is az infót. Elég jó kis társaság van, összejárnak a magyar fiatalok, a kocsmában nem kapnak szeszt csak üdítőt, szépen táncolnak és énekelnek is. Magyarul viszont nagyon nehéz írni és beszélni, ezt mondják ők, és az is biztos hogy az iskola sem támogatja őket abban hogy ez ne így legyen, hiszen sok fontos tárgy van, pl. a matematika mellett még külön logika is. Az a lényeg, hogy nem ritka az hogy két magyar gyerek egymás között románul beszélget - mert az KÖNNYEBB.
Ha volt mádéfalvi veszedelem, akkor ez meg a csernakeresztúri.
A kirándulás jól sikerült, nem Székelyföldön voltunk hanem Csernakeresztúrra települt bukovinai székelyek között. Nem ismertem a történetet, de aztán utánaolvastam mi is volt az a mádéfalvi veszedelem, és a kirajzás. A XVIII. században a Habsburg sorozások elleni tiltakozásokat véres megtorlás követte, majd több ezer székely menekült át Moldvába. Hadik András tábornok összegyűjtötte az elmenekült székelyeket és Bukovina öt falujában telepítette le, és több ezer székely "rajzott ki" később a XIX. században és a XX. század elején pl. a Hunyad megyei Csernakeresztúrra is. Na ott voltunk mi.
Abban a faluban egy magyarra kilenc román jut, de azt mondta a házigazdánk hogy kell is annyi. Egyébként az is érdekes ahogyan a székely beszélget, mert meghallgatja amit a másik mond, meggondolja, nem vagdos egymás szavába. Egyébként nincs semmilyen misztikája a dolognak, ugyanolyan emberek mint mi, ugyanolyan gondokkal és örömökkel. Csak pont ott laknak - mi pedig itt. Nem szeretem a magyarabb a magyarnál és a hol lakik az igazi magyar féle ostobaságokat. Ja ha már magyarság - érdekes ahogyan a Hunyadiakhoz viszonyulnak a románok, megítélésük szerint tiszta románok, ergo Mátyás román származású magyar király.
Nem tudom, ennek azért annyira nem jártam utána,( inkább kiolvastam pihenésként Fenimore Cooper-től a Prérit) de Mátyás anyukájáról azért olvastam egy jó sztorit kint, Vajdahunyadon. Vajdahunyad vára érdekes, öröm-móka-kacagás még végigjárni is, mert maga a vár kívülről várszerű, de a belső koncepció érdekes. A termek szerényen vannak berendezve korhű berendezéssel és kérdéses azok hitelessége is, ugyanis az egyik teremben békés egymás mellett élésben tanyázott pallos, számszeríj, zongora, lovagi páncél és sétapálcába rejtett tőr. Ez finoman Rejtőre is utalva egy orosz hússalátáért kiáltott. Történelmi hitelesség helyett azonban egyik teremben feng-shui üzlet, a másikban könyvesbolt, a harmadikban pedig kínai bazár volt. Olvastam viszont egy jó sztorit amibe már az előbb is belekezdtem. Az jó Hunyadi János némi török foglyot gyűjtögetett és azt találta ki hogy három rab ásson kutat a várban. Ha vizet találnak, szabadok - a vár mondanom sem kell nem löszre épült. A rege folytatódik, a törökök véstek és véstek és véstek - egészen 28 méterig. S lőn víz. Eközben jött Nándorfehérvár, Hunyadi meghalt és Szilágyi Erzsébet lett a vár ura, nője. Szilágyi Örzsébet nem tudom hogy ekkor már megírta-e a levelét, de hogy könnyes szívvel nem sírt az biztos, mert azt találta mondani a raboknak hogy vele ugyan nem egyeztek meg semmiben. Nem tudom hogy ez most jogilag hogy volt rendben mert hogy a szóbeli szerződés is szerződés meg minden, de az a lényeg hogy a törökök belevésték a kút aljába hogy "Vizetek lehet, de lelketek nincs" és meghaltak vala. Na az biztos hogy ez egy szép magyar történet. Magyarul persze csak elvétve volt valami kiírva, pl. az hogy WC.
A szépséget és a velőt mégis a végére hagyom. A lányom egy kicsit elmerült a helyi tinédzser életben és aztán leadta nekem is az infót. Elég jó kis társaság van, összejárnak a magyar fiatalok, a kocsmában nem kapnak szeszt csak üdítőt, szépen táncolnak és énekelnek is. Magyarul viszont nagyon nehéz írni és beszélni, ezt mondják ők, és az is biztos hogy az iskola sem támogatja őket abban hogy ez ne így legyen, hiszen sok fontos tárgy van, pl. a matematika mellett még külön logika is. Az a lényeg, hogy nem ritka az hogy két magyar gyerek egymás között románul beszélget - mert az KÖNNYEBB.
Ha volt mádéfalvi veszedelem, akkor ez meg a csernakeresztúri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése