Az angol beteg

Nem tudok nem írni az angolokról mert ami a kiesésük után elhangzott, leíratott - pont az amiből eddig is sok volt mostanság az angolok körül: üres duma. Lehet beszélni a fociról - nézzük csak Alf Ramsay-t - de mellébeszélni?

Valaki kitalálta, hogy világbajnok-esélyesként jöttek a VB-re, ami már önmagában meglepő. Az angolok 1950-ig nemes egyszerűséggel arra sem méltatták a sorozatot hogy nevezzenek. Igaz addig nem is volt túl sok Világkupa (igen ez a hivatalos elnevezés), csak három. A háromból kettő Európában volt, de még Párizs és Róma is túl messze volt Londontól. Mint tudjuk nekünk Sárosi doktor és csapata azért összeszorgoskodott egy ezüstöt '38-ban.

Szóval az angolok. '50-ben két vereséggel kiestek a csoportkörben, '54-ben negyeddöntőt vesztettek, '58-ban szintén búcsú a csoportkörben és hogy meglegyen a ritmus - Chilében megint negyeddöntőt vesztettek. Csak megjegyzés: ezek a negyeddöntők nem olyan igazi mostani negyeddöntők voltak mert összesen 16 csapat jutott ki a VB-re, szemben a mostani 32-vel, tehát a csoportkörből egyenesen a negyeddöntőbe lehetett jutni. Ez már kezdett tűrhetetlen lenni, így '66-ban VB-t rendeztek és nyertek - Angliában.

Nem akarom nagyon részletezni, de muszáj és az ördög is a részletekben rejtezik, ezért a további eredménytelenségek: '70-ben vereség a negyeddöntőben, '74-ben és '78-ban ott sem voltak (ellenben Skócia igen), '82-ben az úgynevezett középdöntő B csoportjából estek ki, (kvázi negyeddöntőből ) '86-ban szintén egy negyeddöntős búcsú, és már itt is van egy nagy siker '90-ben amikor egészen az elődöntőig verekedték magukat ahol (ki más?) a későbbi világbajnok németek állították meg őket. Milyen jó kis csapat volt ez pedig: Wright, Pearce, Waddle, Gazza, Platt, Lineker és Beardsley - csak hogy az akkori kedvenceimet soroljam. Jó focisták voltak, de a bronzérmet (még)sem tudták megszerezni. Az USA-ba szintén nem utaztak ki, majd '98-ban nyolcaddöntő, 2002-ben és 2006-ban negyeddöntő, de véget is ér az unalmas felsorolás ezzel.

Miért is kudarc ez a VB az angoloknak? Visszakérdezek: Otthon rendezték? Nem. Hát akkor? Kikaptak a nyolcaddöntőben, mint ahogyan korábban egy párszor és annyiból valóban kudarc hogy nem a negyeddöntőben kaptak ki mint az összes többi alkalommal. Az egy negyedik hely nem számít, Korea is lett már egyszer negyedik VB-n, sőt Bulgária is, és róluk sem beszélt soha senki úgy mint aranyesélyesről. Van persze legendás angol balszerencse is, és hogy most is pont a németek, hát az végképp nem hiányzott. Még jó, hogy nem jutottak el a tizenegyes - rúgásokig, mert attól még a kispadon ülő Stuart Pearce-nek is görcsbe rándult volna a gyomra. A gyászos emlékű büntetőpárbajokat ismerjük, nem a derék briteknek találták ki, bebizonyították ezt az elmúlt évtizedekben.

Szívesen fordítanám meg és azt mondanám - dicsérni jöttem Caesart, nem temetni - de nem tehetek erőszakot a jó William-en, és a csapat sem szolgált rá erre. A játékosokat kifacsarta a hosszú bajnokság, sok a szünet a bajnokság vége és a VB között, nem volt ott Beckham, nincs videóbíró... nem is tudom mi volt még kifogásként. Teljesen mindegy, egyenként és egészében meg lehet cáfolni, elég ha csak az olasz bajnok, kupagyőztes és BL győztes Inter' játékosait nézzük, elég ránézni Maiconra mennyire ki van facsarva. A többi is színtiszta hülyeség. Nem tudom mit szólnánk hozzá ha júliusban jönne a redőnyszerelő mester és azt mondaná hogy egész évben sokat dolgozott és most csak egy ennyire működő redőnyt képes prezentálni, mert kicsavarta őt az egész éves hajtás.

Az angol játékosok hordozzák magukban a bajnokságuk összes betegségét. Azt hogy középszerű játékosok túl sokat keresnek, azt hogy nincsenek tehetséges fiatalok, hogy már évek óta nincsenek megbízható kapusaik. Ezt egyébként tényleg nem értem. Az angol bajnokságban nagyon sok pénz van és nagyon sok adósság. A klubok egy része csőd közeli helyzetben van, mint ahogyan a csapat is - és ez a csapat is nagy adósságot halmozott most fel. Az angol szurkolókkal szemben, akikkel elhitették hogy ez egy VB sikerre esélyes csapat és most azt hitetik el velük hogy egy nemlétező videóbírón múlt az egész. Nem. Sajnos nem. És nem azon hogy nem volt Beckham a pályán és nem azon hogy Rooney hány meccset játszott ebben az évben. Ijesztő számot mondok: heti több mint egy millió font a pályára lépett angol játékosok összfizetése. Ez az egy millió fontos hangjegy nagyon hamisan szólt. Az európai topligából három gyenge kapust, középszerű védőjátékosokat, motiválatlan és ötlettelen középpályásokat és az agyonnyomott Rooneyt sikerült nevezni, pár epizódszereplővel kiegészítve.

Min múlott akkor? Azon, hogy a szürke különböző árnyalataiból Capello nem tudott impresszionizmust varázsolni, az csak homályos folt maradt. Éppen úgy mint ahogyan a foci is az maradt ami - mégpedig egy egyszerű játék. Akik tudják játszani, azok a pályán maradnak, akik kifogásokat keresnek azok pedig találnak és levonulnak. Még ha pont azok is akiknek magát a játékot köszönhetjük. Na nem pont nekik, hanem még a XIX. századbeli szülőatyáknak.

Go home boys.