Olvastam egy érdekes dolgot a teremtésről. Megint:)
Lényegében a teremtéstörténet mint az emberiség őstörténetének (nyilván biblikus) kezdeti stádiuma egyben rímel egy adott ember születés utáni fejlődésére. Az emberiség gyermekkora mint egy adott ember gyermekkorának jelképe, szinonímája. A meztelenség, a jó és rossz tudásának megismerése - a gyermek önmagára eszmélése és fejlődése. A gyümölcs csábításának engedve mond le Ádám az ártatlanság állapotáról, a tudás és a szexualitás meg- és felismerésének kedvéért. A gyümölcs (ami csak a hagyomány szerint alma) szükséges a csábításhoz, önmagában a kígyó szava nem elég. Érdekes hogy ez a gyümölcs alma lett a hagyományban, és itt jön elő megint a görög-keresztény kultúra egysége: gondoljunk csak Párisz almájára. Az alma egyébként szintén a nemiség megtestesülése, a testi vágyak felé fordulás - a forma okán is a női mellre utal.
A biztonságot adó felelőtlenség és tudatlanság, a paradicsomban való tökéletesség egy idő után már nem szolgálja a fejlődést, megreked az ember ezen az szinten. És ez nem jó.
A kiűzetés a paradicsomból egyértelműen utal arra, hogy az immáron felnőtt gyermek a biztonságot adó paradicsomi állapotból, a családi környezetből kikerülve, arra van késztetve hogy verejtékkel szerezze meg azt amit a szükségletei diktálnak. Ádám és Éva a paradicsomban terméketlen, baráti, önfeledt, kvázi mint két homokozóban játszadozó kisgyermek.
A kiűzetés mint büntetés után gyermekeik születnek, fejlődik az egyéniségük, és ami szintén fontos: most már nem az ő sorsuk hanem a gyermekeik sorsa válik történetté. Azzal hogy kiűzetett az emberpár és a saját lábukra álltak, beteljesedett a sorsuk.
Érdekes ez manapság amikor egyre többször lehet hallani arról, hogy 25-30 éves korukig sem tudnak (akarnak) kirepülni a családból sokan. Nem hiszem hogy jó ez.
Lényegében a teremtéstörténet mint az emberiség őstörténetének (nyilván biblikus) kezdeti stádiuma egyben rímel egy adott ember születés utáni fejlődésére. Az emberiség gyermekkora mint egy adott ember gyermekkorának jelképe, szinonímája. A meztelenség, a jó és rossz tudásának megismerése - a gyermek önmagára eszmélése és fejlődése. A gyümölcs csábításának engedve mond le Ádám az ártatlanság állapotáról, a tudás és a szexualitás meg- és felismerésének kedvéért. A gyümölcs (ami csak a hagyomány szerint alma) szükséges a csábításhoz, önmagában a kígyó szava nem elég. Érdekes hogy ez a gyümölcs alma lett a hagyományban, és itt jön elő megint a görög-keresztény kultúra egysége: gondoljunk csak Párisz almájára. Az alma egyébként szintén a nemiség megtestesülése, a testi vágyak felé fordulás - a forma okán is a női mellre utal.
A biztonságot adó felelőtlenség és tudatlanság, a paradicsomban való tökéletesség egy idő után már nem szolgálja a fejlődést, megreked az ember ezen az szinten. És ez nem jó.
A kiűzetés a paradicsomból egyértelműen utal arra, hogy az immáron felnőtt gyermek a biztonságot adó paradicsomi állapotból, a családi környezetből kikerülve, arra van késztetve hogy verejtékkel szerezze meg azt amit a szükségletei diktálnak. Ádám és Éva a paradicsomban terméketlen, baráti, önfeledt, kvázi mint két homokozóban játszadozó kisgyermek.
A kiűzetés mint büntetés után gyermekeik születnek, fejlődik az egyéniségük, és ami szintén fontos: most már nem az ő sorsuk hanem a gyermekeik sorsa válik történetté. Azzal hogy kiűzetett az emberpár és a saját lábukra álltak, beteljesedett a sorsuk.
Érdekes ez manapság amikor egyre többször lehet hallani arról, hogy 25-30 éves korukig sem tudnak (akarnak) kirepülni a családból sokan. Nem hiszem hogy jó ez.
Az az érdekes, hogy hasonló értelmezések mesékre is vannak. Ezt én hallottam mostanában: Csipkerózsika - családi kör, majd az orsótól kiserken a vére (első vérzés), álomba zuhan (álmodozik), eljön a herceg, s megcsókolja (első szexuális élmény), majd boldogan élnek, halnak...
VálaszTörlésvajon ösztönösen erre a "kaptafára" formáljuk történeteinket? vagy csak az okos emberek történetei lesznek halhatatlanok?
Én is olvastam, hogy a klasszikus mesék hordoznak olyan elemeket amik a tudat alatt "hatnak", felkészítenek és modellt mutatnak későbbi döntésekhez. Szerintem sem csak az okos emberek történetei halhatatlanok:) Inkább hiszek abban, hogy ezek az ösztönösen formált történetek (bocsánat, de szerintem a Biblia is) és a klasszikus (nép) mesék is ugyanígy fogják a kezünket és útnak indítanak.
VálaszTörlés