... mondhatná Dunga, a brazilok szövetségi kapitánya, akiről a VB kerethirdetés után súlyos kritikákat fogalmaztak meg a jogo bonito földjén (is).
Érdekes, hogy erről is, mármint Dungáról is szólt a tegnapi Milan-Juve, holott ő a stadionban sem volt. Szólt persze ez a meccs sok más egyébről is. Például arról, hogy mind a két edző, Leonardo és Zaccheroni búcsúzott, ki így ki úgy. Zaccheroni úgy hogy gyalázatos szezont produkálva 15. vereségig juttatta a Juvét, ezzel beállítva az 1961/62-es bajnokság negatív csúcsát. Leonardóról ismét megtudhattuk, hogy érte mire képesek a játékosok, akik jól tudták hogy ezzel a kerettel ez a bronz mennyire reális eredmény volt. A Milan a kezdeti nehézségek után, még a meglepő vereségek ellenére is folyamatosan focizni akart és tudott is. Volt olyan is hogy akkor nyert amikor bűn rosszul játszott és volt olyan is hogy akkor kapott ki ha Ronaldinhoék brillíroztak, de ez a csapat játszani akarta a focit.
Leonardo is ment, hogy miért? Mert a Milan elnöke Silvio Berlusconi, akiről már csak a jó izlés okán sem írok többet a blogomban.
Erről is szólt ez a meccs, a játékosok tartásáról és arról hogy tudnak-e, akarnak-e üzenni. A szurkolóknak, az edzőknek, elnököknek, egymásnak és saját maguknak is. Volt üzenete annak hogy a Milán 3:0-ra nyert, akinek van füle ehhez, meg is hallotta. Akinek nem, annak a tribünre kellett néznie, és elolvasni egy elég nagy méretű transzparenst ami a tulajdonos hiányzására és annak elfogadhatatlanságára utalt.
Ronaldinho is üzent, Dungának. Ronaldinho nem került be a brazilok keretébe, csak mint tartalék. Nem szeretem a brazil válogatottat, ott vannak nekem az argentinok, de Ronaldinho az ami a brazil foci, nélküle ez a válogatott nem lesz brazil, nem lesz az ami miatt leülnek a tévé elé azok akik szeretik őket. Ronaldinho nélkül ez a csapat pont olyan mint Dunga. Hatékony és egyszerű - ráadásul eredményes is, ki hibáztatná őt? Eddig minden őt igazolta. 1994-ben a Vfb Stuttgart (!) játékosaként mint az akkori brazil csapat kapitánya 24 év után nyerte meg a brazilok negyedik aranyérmét. Megtanulta az egyszeregyet, mert az egy hatékony brazil csapat volt, nem úgy mint a korábbi években, akik játszani akartak. Ők nyerni akartak és nyertek is, úgy Dungásan, 0:0-ás döntőben, tizenegyesekkel az olaszok ellen. Dunga programozott legényei ezt az utat követik, lehet néhány selecao fan lemorzsolódik útközben, de ez van. 2007-ben egy Copa Americát, 2009-ben a Konföderációs Kupát már megnyerték, a koronát a VB győzelem teheti fel. Dunga attól még lehet jó edző, hogy nem viszi ki Ronaldinhot - de nagy edző szerintem nem lesz ha Adrianok, Ronaldinhok fotelbe ültetésével csökkenti a kockázatot, és a csapat körüli balhék lehetőségét. 2002-ben Koreában Rivaldoval, Ronaldoval és Ronaldinhoval is sikerült nyerni.
Mégis azt gondolom, hogy Ronaldinho ott lesz Johannesburgban. Azért mert tegnap üzent Dungának - azzal hogy egy tét nélküli meccsen vágott kettőt a Juvénak.
Ui.: A tét nélküli persze képletes. Egyrészt a fentiek miatt is, másrészt presztízs okokból is, hiszen ezzel pl. ebben a szezonban a Milan oda-vissza megverte a Juvét.
Érdekes, hogy erről is, mármint Dungáról is szólt a tegnapi Milan-Juve, holott ő a stadionban sem volt. Szólt persze ez a meccs sok más egyébről is. Például arról, hogy mind a két edző, Leonardo és Zaccheroni búcsúzott, ki így ki úgy. Zaccheroni úgy hogy gyalázatos szezont produkálva 15. vereségig juttatta a Juvét, ezzel beállítva az 1961/62-es bajnokság negatív csúcsát. Leonardóról ismét megtudhattuk, hogy érte mire képesek a játékosok, akik jól tudták hogy ezzel a kerettel ez a bronz mennyire reális eredmény volt. A Milan a kezdeti nehézségek után, még a meglepő vereségek ellenére is folyamatosan focizni akart és tudott is. Volt olyan is hogy akkor nyert amikor bűn rosszul játszott és volt olyan is hogy akkor kapott ki ha Ronaldinhoék brillíroztak, de ez a csapat játszani akarta a focit.
Leonardo is ment, hogy miért? Mert a Milan elnöke Silvio Berlusconi, akiről már csak a jó izlés okán sem írok többet a blogomban.
Erről is szólt ez a meccs, a játékosok tartásáról és arról hogy tudnak-e, akarnak-e üzenni. A szurkolóknak, az edzőknek, elnököknek, egymásnak és saját maguknak is. Volt üzenete annak hogy a Milán 3:0-ra nyert, akinek van füle ehhez, meg is hallotta. Akinek nem, annak a tribünre kellett néznie, és elolvasni egy elég nagy méretű transzparenst ami a tulajdonos hiányzására és annak elfogadhatatlanságára utalt.
Ronaldinho is üzent, Dungának. Ronaldinho nem került be a brazilok keretébe, csak mint tartalék. Nem szeretem a brazil válogatottat, ott vannak nekem az argentinok, de Ronaldinho az ami a brazil foci, nélküle ez a válogatott nem lesz brazil, nem lesz az ami miatt leülnek a tévé elé azok akik szeretik őket. Ronaldinho nélkül ez a csapat pont olyan mint Dunga. Hatékony és egyszerű - ráadásul eredményes is, ki hibáztatná őt? Eddig minden őt igazolta. 1994-ben a Vfb Stuttgart (!) játékosaként mint az akkori brazil csapat kapitánya 24 év után nyerte meg a brazilok negyedik aranyérmét. Megtanulta az egyszeregyet, mert az egy hatékony brazil csapat volt, nem úgy mint a korábbi években, akik játszani akartak. Ők nyerni akartak és nyertek is, úgy Dungásan, 0:0-ás döntőben, tizenegyesekkel az olaszok ellen. Dunga programozott legényei ezt az utat követik, lehet néhány selecao fan lemorzsolódik útközben, de ez van. 2007-ben egy Copa Americát, 2009-ben a Konföderációs Kupát már megnyerték, a koronát a VB győzelem teheti fel. Dunga attól még lehet jó edző, hogy nem viszi ki Ronaldinhot - de nagy edző szerintem nem lesz ha Adrianok, Ronaldinhok fotelbe ültetésével csökkenti a kockázatot, és a csapat körüli balhék lehetőségét. 2002-ben Koreában Rivaldoval, Ronaldoval és Ronaldinhoval is sikerült nyerni.
Mégis azt gondolom, hogy Ronaldinho ott lesz Johannesburgban. Azért mert tegnap üzent Dungának - azzal hogy egy tét nélküli meccsen vágott kettőt a Juvénak.
Ui.: A tét nélküli persze képletes. Egyrészt a fentiek miatt is, másrészt presztízs okokból is, hiszen ezzel pl. ebben a szezonban a Milan oda-vissza megverte a Juvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése