a Kornél

Most volt nemrég születésnap (március 29.) , a százhuszonötödik. Biztosan érettségi tétel is lesz Kosztolányi. Szerettem gimiben, Adyval és Radnótival együtt, ez volt ami leginkább megfogott a magyar irodalomban. Most az évforduló tiszteletére ismertté válik Kosztolányi levelezésének nagyobb rész is, mint pl. amit a csillárosának írt:

"Kedves Uram postafordultával sürgősen írja meg, hányadán van a munka, mikor szállít? Vagy egyáltalán akar-e szállítani? - Csodálkozom, hogy utolsó levelemre se felelt...

1912. július
Tisztelettel: Kosztolányi Dezső"

Eleve annak milyen íze van, hogy valakinek anno csillárosa volt:) Az pedig, a jó mester, elolvasta és azt mondta: "...nahát de türelmetlen a Szerkesztő Úr!"

A Szerkesztő Úr pedig lehet éppen ezt írta a levél után (előtt?):

Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos -
és hallgatom a szíved zajait.
Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,
mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.
Párnák között, arcodhoz epedezve,
te vagy az éjjel asztalán a bor.
Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett,
és nem igazat tesz, aki örül,
de szöges-örvül, vezeklő-övül
magam köré kötöm keserü tested.
Te légy nekem a diadalmi ének,
hogy dárda és csók a sziven talált.
Akarlak, mint egy hősi-hősi véget,
s akarlak, mint az élet a halált.
Hisz szívem túlvilági jeleket les,
a lehetetlent és halált szeretné,
s szemem, mint bandzsal középkori szenté,
ki őrült és az Istenbe szerelmes.

Szerencsém volt, én is "kerek" évben érettségiztem, és elemezhettem a Kulcsot. Meg elolvastam az Esti Kornélt is és megvan a Pacsirta is filmen, és jártam egyszer Szabadkán is. Szóval kijut az embernek Kosztolányiból az életében bőven. Szerencsére:)