csak egy asztal

Olvastam jónéhány érdekes gondolatot nemrég a művészetről.

L'art pour l'art vagy/és alkalmazott művészet? Lehet-e vagy kell-e különbséget tenni? Művészibb egyik a másiknál, lehet-e pontosan definiálni azt hogy mi a művészet célja? Na persze hogy lehet, egy páran már meg is tették. Ha a barlangrajzoktól vagy a már korábban megblogolt vénusz-szobrocskáktól indulunk el - akkor már lehet is nyugodtan zavarba jönni. A barlangrajz alkalmazott grafika, olyan mintha pl. egy katedrális stációit néznénk. És ha az ős csak úgy passzióból, egy kicsit több vagy plasztikusabb bölényt, vadlovat vagy sörényes orrszarvút festett? És odatette a keze nyomát is, ebben is van valami művészi öntudat. Elakad az ember már itt, pedig el sem kezdte. Szerintem három dolog mindenféleképpen kell ahhoz hogy művészetről beszéljünk - az adó, az üzenet (a maga formájában és folyamatában) , és a befogadó. Ha a művészet célja maga a művészet akkor is így van szerintem, de akkor az adó és a befogadó is az. Nekem persze kétséges ez, véleményem szerint a művészi folyamatnak fő inspirációt ad az hogy az üzenet eljusson valakihez. (tehát nem hiszek az elefántcsont-toronyban)

Van olyan is, hogy a üzenet egy képi , gondolati elvonatkoztatás útján válik közérthetővé és maga az üzenet művészi, abban van valami plusz - vagy maga a folyamat művészet ahogyan az közérthetővé válik.

Azt gondolom, hogy ahogyan változnak az idők, változnak a technikák változnak az üzenetek és a csatornák is. Lehet alkalmazott a művészet, lehet művészi egy reklámfotó , lehet művészi egy funkcionálisan létrejött tárgy vagy épület. Lehet? Legyen is. Ennek van létjogosultsága és szerintem a művészetnek ez feladata is, és nem kell félnie lehajolni a mindennapokhoz. Ne legyen hétköznapi, de lehet mindennapi a művészet. Szerintem itt fog kezet az alkalmazott és a lárpúrlár. Szökjön csak be a mindennapokba, vagy vegyük észre a mindennapokban azt.