Beszélgettem a múltkor a Bibliáról és lényegében három fontos hangzott el: "morális iránytű", "szkeptikus vagyok" és "evolucionizmus kontra kreacionizmus". Az elsőt én mondtam, a másodikat nem, a harmadikat közösen. Mind a hárommal meg tudnék tölteni három-négy bejegyzést, is de lehet rövidre zárom mint mindig:)Nem tudom definiálni a Bibliát (nem is akarom), inkább érzéseim vannak. Olvasom gyakran, leginkább a történeti könyveket, leginkább az Ószövetség történeti könyveit. A "bölcseleti" és prófetikus könyveket már ritkábban - szerintem az utóbbiak túl sokféleképpen értelmezhetőek. Jobban szeretem a zsidó felosztást: a Törvény, a Próféták és az Írások. A morális iránytű nekem sokkal inkább Jákob története mint a Példabeszédek könyve. Jákob mint ember, Káin mint ember, Dávid mint ember - Adamótól a vörös föld emberétől kezdve. Látom, hogy több ezer éve ugyanaz gyötri az embert mint most, vagy ugyanaz okoz neki örömet. Nagyon sokrétű iránytű, nem is iránytű inkább egy astrolábium (mint a képen a bejegyzés mellett) :) Segít tájékozódni és viszonyítási pontokat ad - nekem nem tud a keleti filozófia ilyet adni, hogy is tudna? A keletin én itt a pl. buddhizmust, konfucionizmust, brahmanizmust, stb... értem leginkább, mert az általunk ókori keletként ismert világ nagy része is görög, de legalább hellén. Minden görög, az egész civilizációm, még a Biblia is valahol az, mert a legkorábbi bibliafordítás is görög. Az irodalom, a képzőművészet, a zene, a filozófia - minden ezeken az alapokon épül fel, és ezt lehetne még sorolni.
Pont itt a bajom az Újszövetséggel hogy az már túl görög - a páli kereszténységnek nem sok köze van a történeti Jézushoz, és nagyrészt az Ószövetséghez sem, meggyőződésem. Itt vagyok én is "szkeptikus", mert minél többet olvasom, annál inkább nem tudok mit kezdeni vele. Van egy olyan erkölcsi tanítás benne, ami már inkább sugalmazza egy kor elvárását, vagy inkább egy uralkodó elv elvárásait mint járható utat mutatna a mindennapokban. Hol vannak már itt az Ószövetség hús-vér alakjai? Nem, én ebből nem kérek. Pál szintetikus akart lenni és sikerült is neki, pakolt bele a saját zsidó hitéből, a Jézus legendákból, a divatos miszticimusokból majd ezt a görög-hellén és később római fogyasztók igényei szerint gyúrta össze. Itt el is vesztem a fonalat, és nem tudom, nem akarom felvenni, meghagyom annak ami. Ezt szentesítette az római őskeresztény egyház és kész is volt az "olasz" meló.
Az evolúció... Egy bejegyzést már jegyeztem a "második" teremtés kapcsán, tehát hiszek a férfi és nő ilyenformán történő teremtésében:))
Nem én voltam, de én is szkeptikus vagyok. Illetve inkább úgy mondanám, hogy még nem állt össze a kép. Az Újszövetségre vonatkozó kritikákat abszolút értem. De vajon az Ószövetség mennyiben tér el az Újszövetségtől "szerkesztésében" - hisz az is az élet menetét szabályozza, mondjuk így: ortodox módon, ortodox erkölcs szerint, ahogy az Újszövetség az új római birodalomét. Talán nincs annyi történelmi leletünk, hogy megkérdőjelezzük. Vagy lassabban őröltek az idő kerekei, volt idő kerekre csiszolni... (Persze én annyira nem merültem el a bibliában, úgyhogy lehet, hogy ez hülyeség, csak a párhuzam tűnt fel.)
VálaszTörlésDe nem is ez nem tiszta. Inkább az "ezotéria"/sorsszerűség az, ami kilóg, a metafizika, illetve az új dolgok. Bár ez továbbra is a vakok és az elefánt témakörbe utalható, csak hát, ahogy a vakok, én se látom az egészet....
Igen az Ószövetség morálisan kicsiszoltabb, és talán emiatt jobban ellenállt annak hogy egy bizonyos szándék szerint álljon össze. Több száz év alatt alakult ki, míg az Újszövetség pár évtized alatt.
VálaszTörlésAz Ószövetség olyan nekem /bocsássa meg bárki, hogy ilyet írok/ mint az emberiség nagy részének több ezer éves emlékkönyve. Sok bejegyzés, sok tanulság, sok történet, a mi Istenünk szava ha úgy tetszik - amennyiben hiszünk benne.