Deus creare ego ele atu

Köszöntöttem és köszöntöm a mai napon a nőket a környezetemben, akárki akármit mondjon - nem kell félni az intézményesített napoktól. A marslakók nyugodtan köszöntsék a vénuszlakókat, szeretem az ilyesmit. Erre az egyik újságban cikk cikk hátán, hogy "egyenlő munkáért egyenlő bért", "minimum 30 % legyen a képviselők és miniszterek között a nők arány". Hirtelen úgy éreztem magam mint egy iszlám fundamentalista államban. Szerencsés vagyok lehet, mert a környezetemben minden nő annyit keres mint amennyit egy férfi, persze a munkában az elvárások nem mindig egyformák, de ezen még senki nem sértődött meg. Nem sértődtünk meg mikor a kolléganőknek nem kellett éjszaka dolgozni vagy hamarabb hazamehettek, vagy egyáltalán valami azért kaptak vagy nem kellett tenniük mert nők. Mert nők. Nem tudom mi ebben a furcsa? Ők sem tették szóvá egyszer sem, örültek neki hogy nők. És mi is örültünk és örülünk hogy köztünk vannak. Hozzáteszem a szakmaiságukat sorozatosan bizonyították, ezt soha senki nem is vitatta. Miért kellene a nőknek férfiakká válniuk és fordítva? Ha már ilyesmiket mondok, akkor hímsoviniszta vagyok, de ezt vállalom is - ezek szerint muszáj hogy vállaljam.

Szeretem a nőket, tisztelem bennük azt hogy azok akik. Tisztelem a nőiességüket, hogy színesebbé teszik a mindennapjaimat, hogy mások mint én, mások mint mi. Miért kellene elvenni ezt a másságot? Miért kellene előírni úgymond a nőknek, hogy miniszterek vagy képviselők legyenek - minimum 30 %-ban. Ja, mert Skandináviában így van. Állítólag, de én nem tudom hogy mi miért van Skandináviában, sőt nem is érdekel. Nem akarom, hogy a nők boxoljanak vagy súlyt emeljenek, miért akarnának olyan területeken bizonyítani (és kinek?) ahol az erő, elszántság dominál? Szeretem ha egy nő nőies és a nőiességében tökéletes, ha nő akar és nő tud lenni.

Vannak nők akik trendet jelölnek ki azzal hogy férfiassá válnak. Azzal ahogyan kommunikálják a sikerességüket, a magányukat, a mindennapos küszködésüket - igazolni próbálják és ideologizálják is a nőiességük férfiassá válását. Nem arról szól ez hogy egy nő sikeres, és itt jön a fonákság. Egybemossák az egyenjogúság fogalmát az egyformává válás fogalmával. Értelmes férfiak a környezetemben (és az értelmes nők is), soha nem állították azt hogy a nők egyenjogúsága veszélyben forogna. Miért ne lehetne szakmailag, sikeres egy nő? Miért ne lehetne csúcsvezető egy cégben, napi 14-16 órát dolgozva? Van aki ebben őt meggátolja? Ja, a biológia és a gének. Itt van például a szülés. Nem tudom, de szerintem ez maga egy csoda, hiszen életet adni, az már majdnem isteni. A férfi ezt maximum az oldalvonal mellől figyeli, még ha apás szülések is vannak már egy jó ideje. Akkor is onnan figyeli, mármint az oldalvonal mellől - és sztorik ide vagy oda (együtt csináltuk, érted? együtt...!!!) csak maximum még jobban átéli azt hogy egy nő nőből van. Aztán az apás szülő apát ez csodálattal tölti el ... és egyben félelemmel is, és tisztelettel, és rájön hogy a nő az bizony nő, ő pedig férfi és ez így van jól. Lassan már annak kell örülni hogy vannak még anyás szülések.

És ott van még számtalan más dolog amitől a férfi csodálja a nőt, csodálja hogy annyira más mint ő. Nem kisebb, nem másodrendűbb, hanem másabb. Én megfeszítem a bicepszem, egy nő megfeszít mást, és ez így van jól. Egyszerűen nem érti ahogyan a nő gondolkodik, ahogyan egyszerre ezer dologra figyel, miközben ő nem tudja nézni egyszerre az Inter-Milant és kibontani közben a sört.

Ez a nap például ennek a napja is, hogy ha minden más napon megy ez a verseny ami a férfias nőket és a nőies férfiakat idealizálja - na ezen a napon még a maradék normális férfi megkeresi a maradék normális nőt és részt vesznek ebben a játékban.

Ha már így történt a hatodik napon:)