balzsamos

Most olvastam két Radnóti verset, ami persze nem nagy kunszt, de metrón olvastam. Az se kunszt, mármint metrón olvasni, azt néztem pont hogy 10 emberből mondjuk 5 könyvbe vagy újságba bújt. Lehet nem jó a statisztika, csak én fogtam ki egy ilyen kocsit (kocsikat), de nem az a lényeg hanem hogy Radnóti. Úgy tettem mint a statisztikai másik rész, és nem néztem újságot vagy könyvet hanem a BKV üzletszabályzat és valami ponyvahirdetés közé ragasztott Radnótit olvastam. Radnóti nálam balzsam, kínai balzsam (elnézést), merthogy az mindenkor mindenhova jó, és meggyógyít, hát nekem a Radnóti vers ilyen. Szóval köszönöm, hogy "100 szubjektív Radnóti" mert így volt kampányolva, helyesen a vers-versrészlet alatt akkurátusan (el)ismert és ismeretlen emberek pársorosa is ott volt, hogy nekik milyen Radnótit olvasni vagy mondani.

Ez nekem annyira nem számított, megvagyok a saját radnótiságommal (1986-1990. Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged), de jó hogy így kikampányolták. Szóval az a lényeg, hogy bebalzsamozódtam valami őszi estékkel és ismeretlen illatú hajba bújásokkal a metrón, és jó volt. Aztán Radnóti az egy kicsit mindig holokauszt is, és dühös leszek és nem tudom megbocsátani hogy ilyen megtörténhetett, és (elnézést ismét) hogy pont vele is. Mindenki másként éli meg ezt biztosan, hogy kik és mennyien vesztek akkor, de nekem 1 Radnóti már túl sok volt, az akármennyihez képest is. Már ez is túl sok, túl visszafordíthatatlan, nekem legjobban vele és benne tudatosul annak az egésznek az értelmetlensége és érthetetlensége.

De most csak ez volt a metrón ami szerelem és őszi este, és a nőről mesél:
"Oly vigyázva halkan csókoltam meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon és sokáig megmaradj nekem...."