2010. január 24., vasárnap

paradoxon


Van ez a 2000 éves paradoxon, Akhilleuszról és a teknősről. Nem nagyon értettem soha, mi ebben a paradoxon, mi az hogy nem lehet utólérni a teknőst. Én is röhögve, az biztos. Olvasom most megint, és hozzá a nagyon sokadik cáfolatot és sokadszor hogy miért nem lehet cáfolni. Matematikaliag, szakaszok és egységek, a távolság végtelen feleződése, and so on.... Szerintem ez nem erről szól, hanem arról a szóról amit az előbb írtam le. Arról a szóról, hogy végtelen. Mert ez az a fogalom, amihez ha odaér az emberi elme, akkor megáll. Nem az ész, hanem minden amit el tudunk (el lehet?) vagy el akarunk képzelni. A végtelen fogalma az emberi gondolkozás végét jelenti.

Mert ebben a paradoxonban a tér (az kis szakasz) végtelenné válik. Végtelenné válik egy végesen belül, hiszen a szakasz egységnyi hosszú - adott az a versenypálya, még szép hogy adott. Biztosan egy sztadion vagy valami ilyesmi lehet, hiszen ez egy görög történet. Végtelen lesz az a feleződés, és ezáltal végtelen lesz az idő is, mert nem éri, nem érheti utól a teknőst Akhilleusz sosem. Ez a lényeg, ezért paradoxon. Akkor ez van, végtelen tér van és végtelen idő, és minden látszólagos, mert akkor látszólagos Akhilleusz gyorsasága, a teknős nyomorult mozgása, sőt maga a verseny is, sőt maga a paradoxon is. Minden értelmetlen mert minden csak látszólagos - a végtelen térhez és időhöz képest látszat, és nincs értelme. A végtelen időben és térben minden egynemű, együtt hömpölyög és nem is hömpölyög mert áll, de nincs mozdulatlanság vagy mozgás sem mert az is csak látszólagos. És minden ami úgy gondolja, hogy van, az csak egy felvillanás ebben a matrixban, és akkor most az van hogy kérem Morpheustól az egyik pirulát, de még nem tudom melyiket:)

1 megjegyzés: