Lilith

"És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt."
(Gen. 2:18.)

Az a jó a bibliai idézetekben, hogy leginkább ilyen szép tömörek és minden egyes szavuk elgondolkodtat, helyükön van. Az a jó a magyar nyelvben, hogy ennyire vissza is tudja adni és ennyire árnyaltan segít értelmezni. Mit is mond nekem ez a rész? Azt hogy az ember alapvetően nem magányos, nem magányosnak teremtették. Megél ugyan egyedül, de nem jó neki. Ha Isten mondja, én el is hiszem. Rögtön meg is nyugtat azzal hogy szerez társat - tehát van olyan aki társa lehet az embernek, aki segít, aki hozzá is való. Testben és lélekben hozzá illő, igazi holtomiglan-holtodiglan társ. Ez lett az ősasszony-Éva.

Ádám sem kapta meg azonban őt "induló készletként". Van a Genezis kezdetén egy nehezen érthető rész, az úgynevezett kettős teremtés, hiszen a Gen. 1:27. azt mondja: "Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfivá és asszonnyá teremté őket." Ez volt a hatodik napon, de aztán olvassuk a Gen. 2: 21-23-át: "Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, melyet kivett vala az emberből, asszonnyá és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, testemből való test;asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett." Hogy is van ez? Hiszen már egyszer teremtetett egy emberpár a földnek porából, aztán mégis egyedül maradt a férfi? Több magyarázat is született erre, hiszen adja magát a látszólagos ellentmondás. Az egyik magyarázat az hogy két szöveganyagból áll össze a Tóra, (az elohimi és a jehovai részekből) és azzal is magyarázható hogy az első rész egy általános teremtés történet, a második pedig egy kifejtő, de a zsidó hagyomány is sietett kitölteni ezt rést - mégpedig Lilith személyével. Van is benne logika ha az idézett szófordulatokat és kifejezéseket olvassuk. /és még egy kicsit többet a Genezisből/

A következő a legenda: a hatodik napon teremtette Isten az emberpárt, porból: Ádámot és Lilithet. Egyenrangú, azonos anyagból teremtett pár ennek minden előnyével és hátrányával. Lilith ugyanaz a teremtett anyag mint Ádám, uralkodik a világon, az uralma alá van hajtva minden, az isteni utasítás szerint: "...hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok..." Logikus hogy a mindenben benne volt és van a másik is, a társ is. A mese szerint az egyenlőség, a két egyenlő anyag és természet küzdelme azzal végződött, hogy Lilith elhagyta Ádámot. Később a hagyományban Lilith mint egyfajta démon, "lilin" jelenik meg pl. az éjszaka szimbóluma. Ádám magányán az oldalborda-Éva segített, aki láttán felujjongott és a fent idézett sorokat kiáltotta, örült hogy ez már az ő testéből való test. Ez egy kicsit alátámasztja azt hogy Éva második a sorban, Ádámnak már volt egy házasságlevele a láda aljában. Minden szónak jelentése van, minden kifejezés számít. Oldalborda-csont? Miért pont az? Miért nem singcsont vagy könyök vagy más? Rövid kis rész, de napokat lehetne róla beszélni, és gondolkozni.

Jogos a kérdés, ki a nekünk való: Lilith vagy Éva lánya? Az Isten képére teremtett anyag és természet, a föld pora és Isten lehellete? Vagy testünkből való test, ami nem teremtés hanem alkotás útján lett - így újabb, másabb, összetettebb? Jó, a történet megadja a választ - Éva, de azért Lilith máig itt kísért, az első nő jogán.

Ezért szeretem például ezt a részt olvasgatni, kutatni - sok minden eszembe jut, sok mindenen elgondolkodom. Egy biztos szerintem: Isten azért teremtett hogy uralkodjunk (magunkon és a világon) de nem magányosnak teremtett, hanem társat is szerzett nekünk. Ez azért jó érzés.