Fogalmam sincs hogyan és mikor, vagy mitől lett az egyik kedvenc filmem. Egyszer csak belebotlottam a Dunán, még régebben mikor nem tudtam hogy mi az Eldorádó, nem is elejétől láttam. Aztán már kerestem, begyűjtöttem VHS-en, és most már DVD-n is. Megnéztem egy párszor és még meg is fogom. Biztosan mindenkinek vannak ilyen filmjei. Csak később gondolkoztam, hogy most akkor mi van? Jó ez a film, 45-ről szól, 56-ról szól, arról hogy mikor mi mit ér. Folyamatosan változnak az egymáshoz való viszonyok, egyszer fent és egyszer lent. Változnak az értékrendek, arannyal és aranyért életet lehet menteni, venni - aztán már nem, a zsák arany mellett is meg lehet halni. A túlélésről szól a film nekem, a változásról, pl. a rendszerek változásáról. Csak az embereket nem lehet kicserélni, azok mindig ott maradnak. Én is megéltem egy ilyet, lehet hogy emiatt is kell nekem ez a film. Engem sem tanított meg senki erre a rendszerre, de szerintem mást se. Minden nap fel kell kelni, minden nap egy új nap, tenni kell a dolgunkat. A filmben reggelre kirámolják Sanyi bácsi üzletét, üres az egész bódé, de nem is kérdés mit mond a trógereknek: "kinyitunk". Szóval ki kell nyitni minden nap a boltot - ez az én Eldorádóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése