karafiáth

Orsi. Nekem tetszik, meg a versei is. Láttam főzős műsorban, olvastam verseit és kritikákat is. Lehet hogy divatköltő vagy celeb vagy mi, de szubjektíve nekem karafiáthorsi és kész. Mai magyar költőnő, aki "akár egy wc pumpával is pózol, hogy médiahír legyen". Nem vagyok irodalomtörténész vagy kritikus, még jó - de néha töröm a fejem hogy most akkor ki jelöli ki hogy na ez most mai nívós próza, képzőművészet és mi az ami nem? Ki jelöli ki? Mi alapján, mi ennek a az értékrendje (és értelme)? Szerintem a művészet vagy lárpúrlár és a művész önmagát szórakoztatja (esetlegesen egy szűk körű kultúrstábot) vagy pedig sokaknak tetszik és akkor ott van valami esztétikum vagy katarzis vagy valami.

Szóval tetszik nekem, hogy mai magyar költőnő (akár wc pumpával is) sőt hogy aztán még olyasmiket is ír, hogy pl. - A Cigánykártya

A történetben rejlő folytatás.
Mert készülődnek már a jóslatok.
A kártya nála, ám nálad a kérdés.
Bűvöld hogy dobjon végre jobb lapot.

Kend kezét arannyal, színezüsttel.
Mézes szavak. De álcázás a méz!
Jövőd kérded? Hisz ő onnan beszél -
ám néha rosszul emlékszik, vigyázz.

Azt mondja Szenvedély, azt mondja, Csillag.
Kimondja győztesen, hogy Szívkirály.
Pedig minden ott van a pakliban.
Mohón csillan meg két aranyfogán.

Bizsuk csörögnek. Strassz és műanyag.
Hamisgyöngy-szikra: kölcsönfény a napnak.
A gömb se kristály, füstje képzelet.
Titkát úgyis te gondolod magadnak.

A csillagfényben gyöngéd rajzolat
az éjszövetbe ejtett rózsaminta.
Napok sorolnak, szép egymásután:
fénylő és sötét - mint rojt a rojtra.

Mint mond bennük a bűbájos jövendő?
Semmit se mond. Lassan telik ha van.
Felfedve minden kártyád, sorsra sors.
Te meg csak állsz. Kivetve boldogan.

Ez lehet pont olyan mint akárki a modernek közt a múzeumban, hogy "ilyet én is tudok". Tudni nem tud persze, aztán ráadásul ki sem próbálja. Valaki meg megpróbálja aztán vagy wc pumpával vagy anélkül lesz valami belőle. Mondjuk vers vagy ilyesmi.