lent és fent

Olvasom, hogy Swedenborg szerint a mennyország és a pokol nem úgy jelenik meg, ahogyan elképzeljük. A klasszikus teológiában ha meghal a test, akkor véget ér a szabad akarat (valaki szerint addig sem létezik, de most ezt hagyjuk). Meghal a test, véget ér a szabad akarat, mert a lélek ott áll az ítélet előtt, és így vagy úgy, de eldől a sorsa. Swedenborg szerint nem. Meghal a test, és a lélek ugyanúgy éli az életét, ugyanott, ugyanabban a közegben aztán észrevesz valamit, ami hol nyugtalanítja, hol örömmel tölti el - a másvilágon minden sokkal élőbb mint ezen. Rájön, hogy vannak angyalok és vannak démonok. Rájön, hogy az angyalokat nem Isten teremtette , a démonokat nem Isten teremtette. A halandók egy része démonná válik, a halandók egy része angyal lesz. Nem büntetésből és nem jutalomból. Egyszerűen azért mert megáll és egyre többet beszélget az angyalokkal és jól érzi magát. Nem jutalomból jut a mennybe és nem büntetésből jut a pokolba, hanem mert ott érzi jól magát. Logikus - egy démonnak büntetés a menny és fordítva. Nos, ezek a lények odamennek és beszélgetnek a lélekkel. Aztán észreveszi, hogy mondjuk a démonok között érzi jól magát. Isten nem kárhoztat senkit pokolra, mindenkit üdvözíteni akar. Ez az ember kiváltsága, önmagát alacsonyíthatja démonná és emelheti fel angyallá. A kárhozottak nem szenvednek a pokolban, miért is szenvednének, azok között vannak akikkel jól érzik magukat- a maguk módján boldogok hiszen kedvükre gyűlölhetnek, konspirálhatnak. A mennyország boldogság azoknak akik odajutnak, mert azt teszik ami jó nekik - azok társaságában vannak akik közt jól érzik magukat.

Ezek alapján el is meséli egy ember megrendítő történetét, aki egész életében azon igyekezett hogy mennybe jusson, minden örömről lemondott emiatt. Remete lett. Imádkozott, megtartóztatta magát mindentől. Mindentől megfosztotta magát, csak imádkozott, rimánkodott. Ez az ember meghal - a mennyben nem tudnak vele mit kezdeni. Megpróbálja érteni, követni az angyalok beszédét akik szóba elegyednek vele. Figyel, de semmit sem ért. Próbál tanulni, igyekszik valami hasznosat tenni, de nem megy mert ő egy szegény ember. Nem több mint egy igaz, de lelkileg szegény ember. Egész életében egy sivatagban élt, kitikkadt a teste, a lelke és az elméje is. Így egy sivatagban él majd halála után is, mert a menny számára üres lesz, és ő is üres a menny számára. Ez a lényeg - eddig azt hallottam hogy az üdvösség erkölcsi jellegű. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa? Ez nem elég. Az embernek szüksége van egy intellektuális megváltásra is. Ezt mondja Swedenborg. Aztán jön William Blake aki hozzátesz egy harmadik üdvösséget is, a művészetek általi üdvözülést.

Logikus ez. Olvastam azt is, hogy az emberi élet akkor lesz emberi sors - ha felül tud emelkedni a létfenntartáson és valami erkölcsi, értelmi, lelki, művészi kihívást keres és talál magának. Katarzist, katarzisokat, élményeket. És akkor ott lesz egy pont az életében amikor rájön, hogy mi az ő célja vagy küldetése az életben. Lehet hogy egy könyvet olvas, vagy a kertben ás, vagy ölel valakit - de van egy pont amikor minden tiszta lesz és megtudja hogy ez az amiről szól az élete, ez ő, ez az ő sorsa.

"Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre. Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik. Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak. Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz." Péld 2 1:10