Olvastam a Genezist és már rögtön az elején megakadtam. Elolvastam ezt a részt megint és megint. Hogy is van ez? Ádám két fia áldoz, az egyik a "föld gyümölcséből", a másik pedig "az ő juhainak ... kövérségéből" és az Úr Ábelre tekintett és az ő ajándékára. Még szép hogy megharagudott ezért Káin, ki ne gondolná ezt? Jó, azt nem mondom, hogy azt is jól tette hogy agyonütötte, de azért emiatt mégiscsak lehet dühös az ember, még ha a düh vagy a harag nem is illik testvéri szeretet mellé (sem).Aztán idővel megértettem amiről itt szó van. Remélem. Káin (a héber kajin - kovács szóból) földműves lett, reggeltől estig a földön robotolt, ő igazán megélte azt amit Ádámra mért Isten a bűnbeesés után: "Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban". Még most a XXI. században is el tudok képzelni egy ókori földművest. Aztán ott van a pásztor Ábel ( a héber hebel - füstöt adó szóból) . A pásztorról ősidők óta kialakult a kép - terelgeti nyáját, fújja furulyáját... becserkészi a kútnál a vízhordó lányokat. Ha Káin mégoly jámbornak is született, idővel neheztelni kezdett pásztor-öccsére, ha pedig a nyáj néha a vetésbe is beszabadult... Szóval gondolom Káin szíve telt és telt gyűlölettel. Káin ezzel a gyűlölettel a szívében vitte az áldozatot, Ábel pedig boldogan adta a juhai első fajzását. Isten erre a gyűlöletre nem nézett szívesen - amit Káin magában hordozott nap mint nap. Hiszen ezt mondta: "Miért gerjedtél haragra? Miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta".
Aztán nem a bűn maradt az ajtó előtt, hanem Ábel mezőn, halva mint tengerünk. Nekem ez elég tanulságnak (mármint nem az hogy ha az embernek két fia van az egyik ne legyen pásztor ha a másik földműves) sőt ebben a sztoriban maradtak is még mélységek.
Az az én kis szuverén tanulságom hogy ha bármit is akarnánk adni valakinek aki fontos, miért is várnánk azt hogy az jó szívvel fogadja, ha belül mi fel sem öltöztünk ünneplőbe. Belül ott vannak a kis hétköznapi gazságaink, sérelmeink, azzal járulunk oda, kezünkben a "föld gyümölcseivel", a sapka alatt meg azt gondoljuk, hogy bár dögölne meg ez az Ábel. Nem hiszem hogy ez jó lenne így.
Az én kérdésem viszont, hogy vajon Ábel hogyan élte meg, hogy testvérének terem a föld gyümölcse. Vajon irigyelte érte? Esetleg remélte, hogy Káint titkon bosszanthatja az ő könnyű élete? Foglalkozott egyáltalán azzal, hogy testvérét milyen gondolatok nyomasztják? Fel sem foghatta? Azt kellene gondolnunk, hogy Ábel szíve tiszta volt, mentes minden versengéstől? Vagy már előre vetíti minden idősebb s fiatalabb testvér konfliktusát? A nagyobb testvér kapja a terheket, mert ő jött előbb, neki kellett előbb mindennel megküzdeni és a készbe pottyant kicsi a bölcs és kiegyensúlyozott? Káin küzdött és Ábel aratta le a "gyümölcsöt"? Káinnak nagy teherrel kellett szembe nézni. Ő izzadt, küzdött a szívével, elutasíttatott, gyilkolt, annak minden pszichikai terhével... S lám, mégis ő maradt... lett mindannyiunk ősapja...
VálaszTörlésEzért gondolom, hogy ennek a történetnek vannak még mélységei. Ez egyébként Káin története, nem Ábelé. Ábel füstöt adott, áldozott - ennyi. Káin konfliktusa a komoly: igen, az idősebb testvérség és a látszólag keményebb élet miatt. De az már az ő döntése volt, hogy nem csukta be az ajtót, nem pakolta le magáról a terheket. Káin részben lett mindannyiunk ősatyja, mert Ádám és Éva ismert harmadik fia Séth (set azaz felemelt)volt. Szerintem Ábel is learatta a maga munkájának gyümölcsét, Káin is, de mint akkor, most sincs egyforma két élet. Ez van, ez a sors vagy bármi, de ez van.
VálaszTörlésAmi még árnyalja a történetet és Káin jellemét, hogy mit mond miután Isten "észleli" a bűnt és elűzi: "nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám" Még ekkor sem érzi nagy bűnnek, csak nagy büntetésnek ami történt.
Lehet, hogy ezzel túl messzire megyek, de kicsit az az érzésem, hogy Káin története rímel Jóbéra. "Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté." Nekem kicsit ez provokációnak is tűnik, mintha tesztelné Káint. Majd: És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz;"... És vajon miért rossz egy gyerek? Mert nem foglalkoznak vele, és ha rosszalkodik odafigyelést kap. Akkor az nem a szülő hibája?
VálaszTörlésÉs azért az is eszembe jutott, hogy "boldogok a lelki szegények". Káin éldegélt, hálaáldozatot mutatott be, s ment volna ez így, ha Isten fel nem bőszíti. Nem beszélve arról az egyszerűségről, hogy még csak bűntudata sem éled fel. Vagy a nagyobb az én büntetésem, nem utalhat véletlenül sem bűntudatra? Míg Ábel áldozata: juh (bárány?) - felfogható bűnbánati áldozatnak. Ábel olyan, mint a tékozló fiú...? Bűnbánatot mutat, és mindenkit beelőz...
Nem egyszerű történet, de lehet, hogy csak túl élénk a fantáziám.
Szerintem igen, az Ábelé valami áldozati bárány és Ábel már akkor bűnbocsánatot kért, amikor Káin még gyűlölten nézte. Nem tudok a Jób történettel mit kezdeni, már egy jó ideje csak kerülgetem, és nem akarok azzal kapcsolatban elhamarkodva bármit is mondani. Nem hiszem hogy Isten provokálta Káint, inkább azt gondolom, látta rajta hogy valami baj van és inkább terelgette volna afelé, hogy mégse legyen. Én mint idősebb testvér úgy gondolom, hogy felelősség is van abban, hogy az ember elnéző legyen. Most éppen bort iszom, így nem akarok vizet prédikálni:))))
VálaszTörlés